Pénteken végső búcsút vettünk Kisfiunktól. Gyönyörű volt és fájdalmas...

A búcsúztató szívhez szóló és örökre emlékezetes marad, hála a Hölgynek aki tartotta (Takács Kinga). Beni egy csodálatos ajándék volt nekünk. Küzdelme pedig egy igazi nagy Hőssé emelte a szememben. Ő az én kis Hősöm örökké, amíg élek. Benike lett a példaképem. Példát mutatott kitartásból, élni akarásból és megmutatta, hogy soha nem szabad feladni amíg a szív dobban...

Ahogy egy kedves Hölgy mondta nekem "amit most érzünk soha nem fog elmúlni, csak halványodni..."

„Csodás valóság voltál, s most utolérhetetlen álom lettél.”

...Nagyon nehéz bármit írni...

Az Én Drága Kisfiam ma 9 óra 15 perckor eltávozott az élők sorából. Nagyon hosszú szenvedés után...

Felfoghatatlan és egyelőre feldolgozhatatlan, hogy itt hagyott minket. Az a fájdalom, amit érzek leírhatatlan és nem tudom, hogy valaha el fog e múlni... Az utolsó pillanatig hittem, hinni akartam, hogy meggyógyul, és újra nagyokat kacag majd a nyakamban. Hihetetlen erős volt ez a Kisfiú kitartott és küzdött, amíg csak lehetett. Azaz Édes Drága pici szíve soha nem akarta feladni, mert ő nagyon akarta még Apáékat látni...

Pénteken jött a rossz hír, hogy a két nappal azelőtt levett csontvelő nagyon rossz eredményt mutatott. A betegség újra elhatalmasodott rajta. Az utóbbi 6 hétben naponta kapott sejtstimuláló végül a rossz sejteket indította be. Tudtuk, hogy ez benne van a pakliban, mert ennél a betegségnél sajnos előfordul, hogy nem csak a jó sejtek indulnak el. A feleségem volt benn a picinél és vele közölték az orvosok, a rossz hírt, valamint, hogy Beni olyan állapotban van, hogy nem lehet ráküldeni a következő kemot... Ezért maximum pár hete van már hátra... Le voltak törve és elmondták, hogy ők sem erre számítottak.